Fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte szombaton a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar. Ennek apropóján tartottak ünnepi hangversenyt délután négy és este hat órakor. A két koncert között beszélgettünk Hámori János jazz-trombitással, aki a koncert karmestere volt.
A különleges este folyamán Hámori János mellett korábbi karmesterek, Bíró Zoltán és Kovács Tamás is színpadra léptek. A koncert eleje abban volt különleges, hogy eddig még közönség előtt nem játszott zenék is felcsendültek, mint pédául Ravel Boleroja vagy Hidas Frigyes Etűdje. Ezek mellett pedig olyan híres számokat is hallhatott a közönség, mint az ABBA-tól a Mamma Mia vagy egy-egy Beatles- vagy Queen-sláger. A két koncert között Hámori Jánossal beszélgettünk a múltról, a jelenről és a jövőről.
#Hashtag: Ha megnézzük a zenekar 30 éves történelmét, mi az, amire a legbüszkébbek vagytok?
Hámori János: A 30 év alatt arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy még a mai napig is létezik a zenekar. Versenyből pedig egyszer Belgiumban, Neerpeltben, egy több zenei műfajból álló versenyen vettünk részt, ahol mi voltunk az elsők, akik fúvószenekarként megnyerték az első díjat.
#H.: A kezdetekhez képest miben változott a zenekar, összetételben, stílusában…?
H.J.: Megöregedett (nevet). Mikor elindult, szinte mindenki zeneiskolás volt, és most ezek a növendékek még mindig itt vannak, így az átlagéletkor megnőtt. Így ez a legnagyobb különbség, meg talán az, hogy a piros mellényt lecseréltük kékre (szintén nevet).
#H.: Hogyan történik az utánpótlás, jönnek újak a zeneiskolából?
H.J.: Igen, szerencsére a zeneiskolában 4-5 éve van már egy utánpótlászenekar, ahol gyakorlatilag ugyanezt csináljuk, és onnan jönnek át szép lassan az emberek ide.
#H.: Milyen korban kezdik a kicsik az érdeklődést a zene vagy épp a fúvószene iránt?
H.J.: Hát azt nem tudom megmondani hány évesen, de amikor megjelennek a zeneoktatásban, az olyan 7-8 éves kor. Ilyenkor megtanulnak a hangszeren játszani, majd amikor már tudják számolni az ütemeket, beülnek a zenekarba, és ebbe gyakorlatilag belerázódnak.
#H.: Egy új zenét mennyi idő alatt lehet egy zenekarral megtanulni?
H.J.: Mindenképpen függ attól, hogy mennyire nehéz a műnek a foka, erre a hangversenyre például szeptember eleje óta készülünk, és ennyi idő kellett, hogy „koncertképessé” hozzuk össze a műsort.
#H.: A külföldi utazások során mit tapasztaltatok, ott mennyire van hagyománya a fúvószenekaroknak?
H.J.: Van-van, mindenfelé. Amerre járunk, szívesen fogadnak minket, aminek örülünk, és próbálunk érvényesülni.
#H.: Hívogató lehet a kisgyerekek számára, hogy nem csak régi zenéket, hanem mai slágereket is megtanulhatnak?
H.J.: Mindenképpen szempont az, hogy naprakészek maradjunk, és ugyan ma nem, de alapból mai popslágereket is játszik a zenekar. Sokat vagyunk kint az Enthroners mérkőzésein, ahol szinte csak ilyen pop-rock zenéket játszunk.
Szöveg: Lendvai Martin (Vsavári Pál Gimnázium)
Fotó: Pintér Ádám