Az alvajárás – Csak egy különleges tudatállapot vagy paranormális jelenség?

Az alvás mint az „élet-halál” határmezején lévő állapot nagyon sok ember kíváncsiságát keltette már fel. Még érdekesebbek azok az alvással kapcsolatos szokatlan jelenségek, mint a tudatos álmodás, a lidércnyomás vagy az alvajárás. Az utóbbihoz fűződik a legtöbb hiedelem. Ez persze nem véletlen, hiszen az alvajárás, ha valaki először szembesül vele, nagyon rémisztő lehet. Az üres tekintet, a céltudatos mozdulatok és az a tudat, hogy az illető nincs magánál…

A materialista tudomány szerint ennek semmi köze a természetfelettihez. Jung követői azonban úgy gondolják, hogy az alvajárás két világ közt egyensúlyoz, az általunk valóságnak tartott univerzum és egy más ismeretlen világ között. De mielőtt jobban belemerülnénk az alvajárás okainak kutatásaiba, nézzük meg, hogy az évszázadok során, hogyan vélekedtek erről.

Az ókorban úgy gondolták, a Hold tehet mindenről. Az alvajárók az átlagnál érzékenyebbek a Hold energiáira, ez okozza ezt a furcsa állapotot. A középkoriakat is mélyen foglalkoztatta ez. Rájöttek, hogy az alvajárás egy ösztönszerű állapotban történik, amit NEM, vagy csak félig szabályoz az elme. A 20. századi modern pszichológia ezt az állapotot az alvás-ébredési zavarok közé sorolja. Ugyanis a test hamarabb ébred, mint a tudat. Ugyanakkor a spiritualitás iránt nyitottabb pszichológusok úgy vélik, hogy az alvajárás egy félresikerült asztrálkivetítés, amikor az asztráltest szabadulni próbál a testből, ám valamiért ez nem sikerül neki. A szabadulni próbáló asztráltest átveszi az irányítást az elme felett – ez okozza a furcsa félig ösztönös viselkedést.

Az alvajárók otthonunkban jól tájékozódnak, mivel alvajárásközben a racionális elméjük „megsúgja”, merre van az ajtó, a bútorok, amiket ki kell kerülni. Ezért is veszélyes az alvajárás egy ismeretlen helyen. Legtöbben ezt az állapotot úgy képzelik el, hogy két kezüket előre tartva bolyonganak a házban, pedig ennél nehezebb, összetettebb mozgásra is képesek, mint például: felöltözködés, fogmosás, fürdés, nagyon ritka esetben autóvezetés is.

Egy újabb kutatás szerint az alvajárók fájdalmat sem éreznek. A jelenséget tanulmányozó pszichiáter egyik betege alvajárás közben eltörte a lábát, de még ez sem ébresztette fel.

Az asztrálkivetítésről akkor beszélhetünk, amikor az asztráltest ideiglenesen elhagyja a testet, ami főleg a REM, azaz gyors szemmozgással járó alvásciklusunkban fordulhat elő. Egy érdekes feltevés szerint asztráltestünk ilyenkor egy párhuzamos világba távozik, és az ottani tapasztalatokat mozaikszerűen épülnek bele az álmainkba.

Az alvajárás és az asztrálkivetítés közötti kapcsolatot mutatja a következő eset: egy Sidney Perry nevű 8 éves kisfiú gyakran járt alva. Egyik éjjel édesanyja arra ébredt, hogy fia az ágya mellett áll. Meg akarta érinteni a vállánál,  hogy visszahúzza az ágyba, és a fiú tovább aludjon. De nem tudta megérinteni, ugyanis csak egy fantomkép volt, egy látomás. Az anya rémülten átfutott a fiú szobájába, ahol a gyermek nyugodtan aludt az ágyában. Ezt az esetet hasonlók követték: olykor Sidney képmása alvóteste felett lebegett, máskor csak „sima” alvajárás történt, de akkor nem lehetett látni a fantomképet. Ez csak akkor fordult elő, ha a fiú „rendesen” aludt.

Megfigyelték, hogy az alvajárók hajlamosabbak a testen kívüli élményekre, mint „normálisan” alvó társaik. Így az alvajárás kutatása segítséget nyújthat, hogy majd egyszer megértsük: mi az összefüggés az álom, a testen túli állapotok, a halál és a párhuzamos dimenziók között.

 

Szöveg: László Vivien (Lánczos Kornél Gimnázium)

Fotó és forrás: Internet

 

 

 

[radio_player id="1"]