Baby Driver – kritika

A Baby Driver – Nyomd, Bébi, nyomd! című film 2017 márciusában került az amerikai mozikba, viszont Magyarországon csak 3 hónappal később mutatták be. Szerintem a műfaját nem lehet meghatározni, annyira vegyes, hogy a horroron kívül szinte akármelyik mai filmes műfajba be lehet sorolni. A nagyobb filmes portálok szerint leginkább az akció, a krimi, a vígjáték és a zenés műfajok egyikébe tartozik.

A cím eredeti nyelven Baby Driver, ami tökéletesen tükrözi a film lényegét. Az már egy másik kérdés, hogy a „csodálatos” magyar fordítók hogyan hozták ki belőle a Nyomd, Bébi, nyomd! címet, ami inkább hasonlít egy erősen pornográf tartalmú filmre, mint egy autós-lövöldözős mozira. Úgyhogy maradjon csak Baby Driver, ami lényegesen letisztultabb.

A TriStar Pictures Edgar Wright-ot bízta meg a film rendezésével és megírásával. Neki nem ez az első filmje, ahol mind a kettő ilyen szerepet ő tölti be. A 2007-es Vaskabátokban már megcsillogtatta tudását, és itt is egy nagyon jól összerakott filmet sikerült a nagyközönségnek bemutatnia. A Sony már megkereste, hogy szívesen látnák a folytatást, amit már el is kezdtek írni, viszont szerintem nem igazán kellene elrontani a jól felépített arculatot…

A Baby Driver cselekményszála nem tűnik bonyolultnak, mégis itt-ott megtapasztalunk némi háttérinformációt, ami elmélyíti a filmet, de pár helyen meg is akasztja. A történet főszereplője Baby (Ansel Elgort), aki gyerekkorában egy autóbalesetben elvesztette szüleit és azóta a fülében mindig zúgást hall, amit kénytelen zenével elnyomni. Egy gyerekkori csínyt követően ellopta az alvilági maffiafőnök, Doki (Kevin Spacey) autóját. Ő viszont felajánlotta, hogy ha beszáll a bandájába sofőrként, és rendezi a tartozását, eltekint életének kioltásától. Baby ugyanis egy olyan sofőr, akinél aligha lehet jobbat találni. Bankrablások alkalmával ő vezeti az autót, amivel a csapat a helyszínről elmenekül. Egy kávézóban megismerkedik Deborával (Lily James), aki pincérnőként dolgozik, és azonnal beleszeret. Tartozása rendezése után az alamizsnaként kapott pénzzel készül meglépni szerelmével, ám a bandafőnök nem veszi jó néven, hogy Baby csak úgy kiszáll. A rendőrség is a nyomukba ered, és ezáltal egy éjszakákat átívelő üldözés veszi kezdetét a szökés reményében.

A film szereplőgárdája lehetne egy All-Star gála is, annyi neves színész tette tiszteletét a vásznon. Ansel Elgort hozza a tipikusan hozzá illő cuki fiú szerepét, amitől a tizenéves lányok nagy része elkezd olvadozni, csakúgy mint a Csillagainkban a hibában. Szerelmét Lily James alakítja, akinek a karakterét eredetileg Emma Stone kapta volna. De még mennyire jó, hogy nem ő kapta!  Lilyre pontosan illik a szerény, ám érzelmes lány szerepe. A rendező nagyon eltalálta, kit kell hozni egy bandavezér szerepére, hiszen Kevin Spacey kellő szigorral, határozottsággal és magabiztos fellépéssel testesíti meg azt a személyt, akinek az akarata mindig érvényesül. Sok helyen Jon Bernthal-t is megemlítik mint főszereplőt, annak ellenére, hogy 10 percnél többet nem szerepelt a filmben. Jamie Foxx szerepe szerintem nem meghatározó, sőt bőven kaphatott volna többet, ha már a plakátra felkerült. Eliza González szerepeltetése szerintem sok férfi néző figyelmét vonta el, bár ha jobban megnézzük, kellett is az eléggé unalmas szerep miatt. A főbb szereplők közül utolsónak Jon Hamm-t említeném, aki González barátját játssza. Nem alkotott ő sem fenomenálisan maradandót, inkább csak a kötelező köröket futotta.

A Baby Driver karakterei az egyik legjobban összeválogatott csapat, ahol szinte minden fajtából megtalálható egy kicsi, csakúgy mint a műfajokból. Baby karaktere tipikusan bemutatja azt az embert, aki egyszer hibázott és ezáltal ráfázott. Egy kis vagányság szerintem lehetett volna még benne, és ezzel feldobhatta volna az eseményeket. Debora az a lány, aki csak akkor hajlandó megváltozni, ha egy fiúról van szó, de akkor nagyon. Egy visszahúzódó kislányból Baby kicsalogatja azt az énjét, aki egy pisztolytól sem riad vissza. Doki szerepe viszi a történetet előre. Ha ő nem tesz valamit, a cselekmény megáll, és emiatt elhalt volna az egész film. Csendben mozgatja a szálakat, ám ha úgy adódik, igencsak magára tudja vonni a figyelmet egy kis lövöldözéssel. Számomra kellemes csalódás Dili karaktere, aki csak Jamie Foxx alakításával lehet teljes. Az elborult agyú fekete, aki ha akarja, az egész bagázst  nyugodt szívvel lemészárolhatta volna. Felüdülés volt nézni az agyatlanságait és a kicsit más humorral töltött megszólalásait. Az egyetlen hiba volt benne, hogy sokkal több szerepet kaphatott volna. A kettő elég lapos karakter viszont egy párt alkot: fedőnevén Drága és Haver karakterei eléggé unalmas színfoltjai a történetnek. Drága inkább idomaival tűnik ki, mint személyiségével. Haver pedig tényleg olyan karakter, akiről alig lehet beszélni. Minden áron védi a barátnőjét, és nagyravágyó, hiszen az ő értékrendjében egy-egy rablás sikerességének a fontossága a fő prioritás. Viszont csak sodródik az eseményekkel, ami egyáltalán nem tesz jót a történetnek.

A zene az egyik meghatározó eleme a filmnek. Baby állandóan zenét hallgat, és ami a legjobb az egészben, hogy a film zenéje egyben Baby zenéje is. Így figyelemre ad okot a zene hiánya, és tudjuk, hogy történni fog valami. Mindig eltalálták, hogy hova milyen műfajú. sebességű és hangulatú zene illik. A film végén pedig ma a Baby Driver című zene szólal meg, amit még 1970-ben a Simon and Garfunkel nevű duó adott ki, és a film is erről lett elnevezve.
A Baby Driver becsült kiadási összege nagyjából 34 millió dollár. A film ebből már 20 milliót az első héten visszahozott. Másfél hónap alatt nagyjából a költségvetés ötszörösét, 175 millió dollárt hozott a konyhára a TriStarnak és a Sonynak.

Összességében a film meghaladta az általam állított elvárásokat és kellemes csalódás volt. A zenéjéből a mai napig újrahallgatok pár számot, és a mozis élmény után még kétszer megnéztem. Ajánlani azoknak tudom, akik szívesen szórakoznak egy jót a látványon és a poénokon. Vannak benne hibák, de Edgar Wright kimozdított minket, és egy kicsit átformálta a történettel teli autósmozi fogalmát, ami – valljuk be -, a Halálos Iramban széria után erre az ágazatra rá is fért.

 

Szöveg: Lendvai Martin (Vasvári Pál Gimnázium)

Fotó: Internet

 

 

 

 

[radio_player id="1"]