Helló, nyár! 2019 – Margaret Island

A Margaret Island együttes kemény magja, Lábas Viki, Törőcsik Kristóf és Füstös Bálint adott interjút a ,,Helló, nyár!” rendezvény után. A kánikula és a szúnyogtámadások közben ezeket a válaszokat kaptunk tőlük.

Milyennek éltétek meg a székesfehérvári koncertet?

Több alkalommal játszottunk már Székesfehérváron, de mindig más élmény ide visszajönni. A mostani egy családias hangulatú koncert volt, de a Fezen klubban, vagy a Fezen fesztiválon még bőrszerkót is felveszünk, hogy jobban beolvadjunk a megőrülő fesztiválarcok közé.

Az egyik zenétek alatt, egy férfi a közönségben a biciklijét feltartva tombolt. Az ilyenekhez mit szóltok, volt már ennél meglepőbb, vagy esetleg kellemesebb szituáció?

Annyi hasonló helyzet volt már, hogy meg sem lepődünk a furcsaságokon. A vicces esetek mellett szívmelengetők is bőven vannak. Ilyen például, amikor látássérültek a fehér botjukat feltartva jelzik, hogy itt vannak a koncerten. Vagy volt olyan is, amikor esőben játszottunk, és esernyőt felmutogatva tartott velünk a közönség.

Nemzetközileg mennyire ismert a bandátok?

Mivel magyar dalokat játszunk, ezért elsősorban a magyarokhoz jut el a zenénk. 4-5 évvel ezelőtt jött először olyan visszajelzés a Sziget fesztiválon, hogy más nemzetiségű emberek ragadtak a koncertünkön a dallamosnak, és magával ragadónak vélt dalaink miatt. A zene az határtalan, és nem szabad, hogy a nyelvi korlátok keretet szabjanak ennek.

Tehát a közönség rengeteg energiát ad nektek miközben játszotok. Mi motivál még benneteket?

Igen, a közönség reakciója nagyon számít, mert az lendít előre minket. Amiből rengeteg motivációt kapunk még az a sok utazás, koncertezés, emberi kapcsolatok, élmények. Mindenkinek meg van a saját célja, szerepe a zenekaron belül és az, hogy mit szeretne közvetíteni a zenével.  Azért küzdünk, hogy ezt minél jobban át tudjuk adni.

Van valami bevált módszer fellépésetek előtt?

Rituálénk van: Guggolás, három nagy kiáltás, majd pacsi .

A Margit sziget egy meghatározó hely számotokra, hogy a zenekar nevének választottátok?

Nem volt konkrét élmény, ami miatt ez lett a nevünk. Olyan hely ez Budapesten, ahova az emberek kicsit elvonulni járnak, kiszakadni a betontengerből. Úgy gondoltuk, ez passzolna hozzánk, a mondanivalónkhoz.

Szöveg:
Sándor Tamara
Alföldi Laura
Rudniczai Rudolf
Fotók:
Pintér Ádám