Murakami Haruki Kafka a tengerparton című regényéből készült színdarab ősbemutatója volt a Vörösmarty Színházban a tavalyi évadban. Ebben a darabban szerepeltek gyerekek, köztük én is, erről szeretnék mesélni most Nektek.
Az interneten láttuk a felhívást a szereplőválogatásra. A tanáraim és a szüleim is támogatták a jelentkezésemet, ezért belevágtam. Mesemondó versenyen már vettem részt, de színházban még csak nézőként voltam jelen, ezért nem tudtam, hogy mire számíthatok. Elküldtem az önéletrajzomat, ami alapján behívtak a tavaly márciusi castingra. Nagyon sokan jelentkeztünk, de csak néhányunkat válogattak ki. (Ha te is szeretnéd kipróbálni magad, fel kell rá készülnöd, hogy lehet, erre a szerepre nem te leszel az alkalmas jelölt. Emiatt ne csüggedj, a következő lehetőség biztos megtalál). JA szereplőválogatás után közölték, hogy kire van szükség. Mikor minket válogattak, a színdarab próbája már a felénél vagy előrébb tartott, így körülbelül egy hónapot jártunk mi is. Sokszor délelőtt és délután is próbáltunk. Bár kaptunk az iskolából kikérőt, a házi feladatot nekünk is meg kellett csinálnunk. A darabhoz megfelelő öltözék és hajviselet is szükséges volt. A jelmezeket nem tarthattuk meg, bár a sajátom annyira tetszett, hogy kaptam a Szüleimtől egy ugyanolyan ruhát. A hajam nagyon rövid, de a fodrászok mégis tudtak valami csinos kislányosat varázsolni belőle. Volt olyan eset is, hogy mi időben megérkeztünk, de nem jutottunk fel a színpadra, mert a színészek többet szerettek volna próbálni. A színház bejáratánál közben megjelent a darabot hirdető óriásplakát, amin a nevünket látni felemelő érzés volt.
Eljött az április 7-i premier ideje, amit már alig vártunk! Nagyon izgalmas volt a színészekkel együtt meghajolni a színdarab végén, de csak az első alkalommal, mert az előadás későn ért véget, így nem várhattuk meg mindig a tapsot. Ezután nem volt több próba, csak előadások, kilenc alkalommal. Két órával korábban érkeztünk, mint a nézők. Abban a két órában felöltöztünk és sorra kerültünk a fodrásznál is. Júniusra már belerázódtunk, rutinná váltak a fellépések.
Az évad végén reméltük, hogy még műsorra kerül az előadás. Nem is olyan régen ez megtörtént, amit csupán egyetlen próba előzött meg. Nemrég érkezett a jó hír, hogy lesz még egy előadás, idén áprilisban. Nem is akárhol, hanem a Nemzeti Színházban! Izgatottan várom, és persze figyelem a felhívásokat, mert más darabban is szívesen szerepelnék.
Szöveg: Köbli-Mohr Letícia – Vasvári Pál Általános Iskola