A közhelyek ünnepe

Biztosan számodra is vannak olyan, a való világ által megcáfolt  ’’kedvenc’’  mondatok, szituációk, amiktől legszívesebben falnak mennél. Elég ironikus, hogy ezek az év legszebb ünnepének időszakában teljesednek ki leginkább. Lássunk néhány példát!

„ Fehér karácsony, száz csillag ég!”
Aha… ez mind szépen és jól hangzik, de létezik még ilyen egyáltalán? Esik a hó karácsony előtt, karácsony után és márciusban, csak az ünnepek alatt nem. Sajnos az én generációmnak csak a sárban szánkózás maradt és a műhó az ablakra fújva.

„Nekem nem számít, hogy mi van a fa alatt, csak az, hogy ki van körülötte.”
Személy szerint az egyik kedvenc mondatom. Lehet, hogy megtöröm az illúziót és szentségtörést követek el, ha kimondom azt, amit nem kéne: de az ember alapvetően úgy van bekódolva, hogyha ad, kapni is szeretne. Csak azt nem értem, hogy ezt miért kell úgy titkolgatni, mintha bűn lenne. Most képzeljük el, ha mi mindenkinek vennénk ajándékot, csak mi nem kapnánk, ugye hogy sokkal jobb érzés azt mondani, hogy „Jajj , nem kellett volna”?

„Boldog Karit”
A jókívánságok aranyosak és olyan jól esnek az embernek, de vannak azok az emberek, akik az év 365 napjából csak egyre írnak, de annak a tudatába sincsenek közben, hogy egyébként élsz-e még, nem érdeklik őket, hogy mi van veled, csak karácsonykor növesztik a glóriát a fejük fölött. Ők a tipikus megfelelői a „fake friends” kifejezésnek…

„The number one”
Most azokra az emberekre gondolok, akiknek a posztjaik ott vannak mindenhol az első hópehelytől az utolsó lehullt fenyőtüskéig. Szó szerint, amit csak lehet, dokumentálnak. És ők feszítenek a karácsonyfa előtt a legjobb cuccokban. Na de hogy a mentségükre is szót emeljek, végül is a Social Networks világában élünk, ahol az ember posztolgat! Csak azt kéne megtanulni, hogy a kevesebb néha több.

„Egyé-vegyé-vigyé”
Nem elég, hogy megtömnek, mint a pulykát, még vigyél haza kaját a már így is fullon lévő hűtőbe. Ilyenkor jön az a játék: addig eszünk, amíg be nem tudjuk csukni a hűtőajtót. Én imádok enni és tudok is, de azért a határokat tiszteljük! Nekem még ide tartozik az a mondat is, hogy „Na igyál még egy kupicával!” Már alapból nem kezdődik jól a forralt bor, tojáslikőr, pálinka és a puncs egy este alatt egy helyen, főleg, ha mindegyik házi készítésű, és te  vagy a legrosszabb ember, ha az egyiket nem kóstolod meg.

 

 

Szöveg: Fuják Csilla

Fotó: Internet

 

 

 

[radio_player id="1"]