2013-ban a Dél-Afrikai Köztársaság első színes bőrű elnöke, Nelson Mandela 95 évesen elhunyt. Emberek százezrei borultak gyászba, de a világ más részein valami furcsa dolog kezdődött. Rengeteg ember megesküdött volna, hogy Mandela a 80-as években halt meg börtönben, sokan a temetésére és felesége beszédére is emlékeznek, holott ezek egyértelműen nem történhettek meg. Fiona Broom paranormális kutató már 2010-ben felfigyelt erre, hogy egymástól távol élő emberek osztoztak ugyanazokban a téves emlékekben. A jelenséget végül elnevezte Mandela-effektusnak.
Gondolom, sokan emlékeztek a Star Wars-ból az egyik leghíresebb mondatra: Luke, én vagyok az apád. És mint tudjuk, C3PO-t teljesen arany borítású. A Monopoly játék emblematikus figurája monoklit visel. Pikachu farka fekete és a John F. Kennedy gyilkosságnál 4 ember ült a kocsiban. Ha ezeket te is így tudtad, akkor ezt nagyon rosszul tudtad. Darth Veder sosem mondta, hogy ‘Luke, én vagyok az apád’. C3PO egyik lába ezüst. A Monopoly játék figurája sosem hordott monoklit. Pikachu farka sosem volt fekete, és a John F. Kenedy gyilkosságnál 6-an ültek a kocsiban.
De mi állhat a Mandela-effektus mögött?
- A legegyszerűbb magyarázat, hogy az emlékeink eltorzulnak az évek során, annyit emlegettük, láttuk őket tévesen, hogy azok maradtak meg bennünk.
- Egy másik felvetés szerint a jövőben már feltalálták az időutazást, ezt kihasználva az emberek visszajönnek a múltba, és így akaratlanul is megváltoztatják azt. Mi pedig az eredeti történésekre emlékezünk és nem a módosítottakra.
- Sokak szerint ez az effektus bizonyítékul szolgálhat a párhuzamos világok létezésére. Lehet, hogy a mi földünk csak egy a milliárdnyi másik bolygó közül, és ezen univerzumok között tudtunk nélkül is átjárunk fekete lyukak segítségével, tehát a hibás emlékeink nem is hibásak, csak nem ebben a világban történtek meg.
- A legabszurdabb magyarázat az, hogy a világunk és teljes létezésünk egy számítógépes szimuláció, és mint minden programban, ebben is vannak hibák, és ezek idézik elő ezt az effektust. Nagyon sokak szerint szinte biztos, hogy egy ilyen szimulációban élünk. Ha belegondolunk, lassan a mi technikánk is elér egy olyan szintet, ahol lehetetlen megkülönböztetni a valós és a számítógépes világot. Az is lehet, hogy a fizikai valóságban élők több szimulációt hoztak létre, majd a szimulációkban is létrejöttek szimulációk. Ezt a gondolatmenetet követve több milliárd szimulált világ is létezhet, és csak egy tényleges valóság. Ezek szerint valóban egy felsőbb erő irányítása alatt állunk, de ez nem Isten, hanem egy programozó, aki a saját képére formál minket. Minden, amit teszünk, előre le van programozva: csak egy játék részei vagyunk, ahol minden jó és rossz csak illúzió. Mi lenne, ha ez igaz lenne és nem hús-vér emberek vagyunk, hanem csak programkódok?
Bármi is legyen a Mandela-effektus mögött, ezt nagy valószínűség a mi életünk során nem fogjuk megfejteni. De amint sikerül, gyökeresen meg fog változni a világunkról és a saját magunkról alkotott képünk.
Szöveg: László Vivien
Fotó: Internet