„Nyolc diákkal indultunk el egy irodaház félemeletén” – Lánczos Kornél Gimnázium, ahogy még te sem ismerted

A VOSZ (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) immár 12. alkalommal adja át a Príma-díjakat az ország összes megyéjében.  Ezt az elismerést azoknak a személyeknek szokták odaítélni, akik valami maradandót alkottak saját hivatásukban. Az idei jelöltek között az LKG  igazgatóját, Lovranits Józsefet a „Magyar Oktatás” címre jelölték; erről kérdeztük a napokban elismert igazgatót.

#Hashtag : Milyen érzések, gondolatok töltötték el a jelöléssel kapcsolatban?
Lovranits József: Az, hogy ez az ország temetni tud, újratemetni tud, azaz az élőket nem igazán becsüli meg – a Príma-díj végre egy olyan civil kezdeményezés, ami a helyiek elismerésén alapul, és ez megcáfolja azt a tévhitet, hogy az ember nem lehet próféta a saját hazájában… Igenis lehet!

#: Van-e nosztalgikus hangulata, ha visszagondol arra, honnan is indult az LKG?
L.J.:  Nosztalgikus hangulatnak azért nem mondanám, mert rettenetesen feszült volt az indulás. Nem lehetett tudni, hogy kellünk-e ? Nyolc diákkal indultunk egy irodaház félemeletén. Fölmondtuk a biztos főállásunkat egy olyan magángimnáziumért, ahol az első évben fizetésünk se volt, hiszen 8 diák nem tud eltartani egy tantestületet… Ez nagyjából felért egy ugrással a bizonytalanságba. A nosztalgikus hangulat akkorra tehető, amikor megkaptuk az épületet, és bejártuk ezt a csupa luk, csupa rom valamit – akkor már kétszázan, ami megközelíti a mai létszámot, a 245 főt.

#: Mi volt a cél, amikor útjának indították az iskolát?
L.J.: Az , hogy sok órában tanítsunk nyelvet, és hogy legyen egy nem „porosz” jellegű iskola, ami teljesen kizárja  a negatív emóciókat kiváltó szituációkat. Az ember agya idegsejtekből, neuronokból épül fel, ezeket pusztítjuk stresszel és alkohollal, tehát ha azt elfogadjuk, hogy az iskolabüfében nem árulunk alkoholt, akkor stressznek sem szabadna lennie.

#: Milyen elismeréseket emelne ki , amiket kiérdemelt az iskola?
L.J.: A „Tehetségesek Szolgálatáért” közösségi díjat, amit az országban először nekünk adtak oda; és az „Akkreditált Kiváló Tehetségpont” díjat már kétszer is elnyertük.

#: Milyen úton szokás értesíteni az embert, hogy Príma-díj jelölt? Ismer még valakit a többi jelölt közül?
L.J.: Személyesen, mégpedig úgy, hogy eljön a VOSZ-nak az elnöke és megkérdezi, hogy elfogadja-e  a jelölt a jelölést. Egyedül az Ocskay Gábort ismerem személyesen, a többi jelöltet csak névről.

#: Izgalommal telik a szavazási időszak? Sok embertől, helyről kap gratulációt?
L.J.: Meglepő módon Facebookon is kapok kedves sorokat. Egyik nap az unokanővérem (akit már jó régóta nem láttam)  osztotta meg: „Kedves ismerőseim. kérlek szavazzatok az unokabátyámra!” – pedig az unokaöccse vagyok 🙂 .
Ami a szavazást illeti, nekem tényleg közömbös, hogy megkapom-e a díjat vagy sem, inkább az elismerés az igazán jóleső: hogy lehetek próféta a hazámban!

 

Szöveg: Fuják Csilla

Fotó: Pintér Ádám

 

 

 

 

 

[radio_player id="1"]