Jégkereszt csepegése
Rejtélyes históriák a falon
Lidérces álomjelenetek
Dosztojevszkij világhírű regénye, a Bűn és bűnhődés elevenedik meg a színpadon Závada Pál rendezésében.
Belépve a Kozák András Stúdióba, mi nézők, nem foglalhattunk rögtön helyet. A színpadon álltunk a darab első jelenetét képezve. Az, hogy bevontak minket, megadta az alaphangulatot a továbbiakhoz.
Ahogyan a díszlet is: a rajzok a falon mind borzalmas történeteket meséltek, kín, szenvedés mutatkozik meg rajtuk.
Nyomasztó.
Ugyancsak az, hogy egy jégből készült kereszt csöpög a darab végéig. Fontos üzenete van.
A történet középpontjában egy uzsorásnő és húga meggyilkolása áll, illetve az elkövetője, Rogyion Romanovics Raszkolnyikov (Rogya). Bűn-e egyáltalán egy a társadalom számára káros emberi férget eltávolítani?
Rogya azt gondolja, nem, mégis lázálmok gyötrik a szörnyűséges tette után, és zavartan viselkedik. Hogy mit hallucinál, mi nézők is láthatjuk.
Hátborzongató.
Mintha egy horrorfilmet néztem volna: maszkos bicikliző emberek, nyúl- és farkasálarc, áramütés, ágy alatti szörny… Minden, ami egy rémálomba beleillik.
Az emberi természetet nem lehet puszta logikával kikerülni – hangzik el a darabban.
Bűnt mindig is követtek el, és mindig is fognak… De hogy szabaduljon meg valaki a bűntett (jelen esetben a gyilkosság) utáni fájdalomtól?
A büntetés megváltás is egyben.
Vállalni kell a szenvedést és ezzel megváltani saját magad, vagy a kínt hordozni egy életen át.
A bűntől csak a bűnhődés útján szabadulhat meg az ember.
Szöveg: Sándor Tamara
Fotók: Pintér Ádám