„Éld az álmaid, ne álmodd az életed!” – hallottuk ezerszer tanárainktól, barátainktól és a közösségi média különböző platformjairól. De vajon ez a tanács mennyire állja meg a helyét a realitás szilárd talaján?
Számtalan középiskolás diákban rejlik kivételes tehetség, mégis esélyeik sokszor kiaknázatlanok maradnak. Ennek oka legtöbbször az önbizalom vagy éppen a tenni akarás hiánya, abból kifolyólag, hogy a környezetükben élők negatív gondolatmenete befolyásolja őket. Mondhatnánk, hogy képesek vagyunk önálló döntéseket hozni, mégis a célegyenesben megtorpanni látszunk. Nevezhetjük tinédzser kori szeszélynek, gyerekkori bizonytalanságnak, a lényeg az, hogy égető problémának számít ez a fajta döntésképtelenség mindannyiunk életében.
Az első évben még nem rajzolódott ki előttünk, hogy egyáltalán merre is induljunk, sokunkat nem abba az iskolába sodorta a sors, amelyet azelőtt megálmodtunk magunknak. Az új helyszín, a minket körülvevő emberek, az események forgatagában azonban eszünkbe sem jutott, hogy mi lesz ezután. Egy pillanat alatt elszállt a négy év, itt toporzékolunk az érettségi kapujában és mindenki nevében kijelenthetjük, hogy nem merünk bekopogni rajta. Tanácsot kérhetünk diáktársainktól, családtagjainktól, vagy tanárainktól, biztosat ők sem tudnak mondani. Biztatnak vágyaink elérésében, de figyelmeztetnek, hogy akármilyen tehetségesnek is bizonyulunk, nem árt ha van egy B-terv a tarsolyunkban. Felmerül a kérdés, mi a fontosabb: kilépve a komfortzónánkból megragadni a távolinak tűnő lehetőségeket, vagy biztonságos keretek között eleget tenni annak a képnek, amelyet mások kialakítottak rólunk.
Nem mindegyikünk engedheti meg magának, hogy saját zsebből finanszírozza a további tanulmányait, így megmarad a bizakodás, hogy állami támogatással bekerülünk bármelyik főiskolára. Általában a főváros adta alternatívákon gondolkodunk, folyamatosan bújjuk az intézmények oldalait. A ponthatárok bűvöletében állunk, melyek többségében, őszintén szólva, teljesíthetetlennek tűnnek. A székesfehérvári diákok azonban előnyben részesülhetnek abból a szempontból, hogy a város vezetősége kitüntetett figyelmet szentel a térségben élők továbbtanulási esélyeire. A Budapesti Corvinus Egyetem fehérvári campusa főként azok számára válhat izgalmassá, akik gazdasági területen kívánnak elhelyezkedni. Az Óbudai Egyetem városunkban található műszaki kara a mérnöki pálya iránt érdeklődők figyelmét keltheti fel, a Kodolányi Egyetem pedig a fent említett gazdaságtudományi képzések mellett előadóművészettel és médiatudománnyal is foglalkozik. Városunk számtalan lehetőséggel kecsegtet, rajtunk múlik, hogy élünk-e velük.
Azok az emberi kapcsolatok, amelyek az egyetemi évek alatt köttetnek, jelentősen befolyásolhatják jövőbeli személyiségünket. A helyben történő továbbtanulás nem számít megrekedésnek, fontos, hogy egy olyan közösséget válasszatok, amely elfogad és segíti a munkátokat, legyen az Fehérváron, vagy az ország bármely más pontján.
Szöveg: Bugár Vivien és Berényi Boglárka – Székesfehérvári SzC. I. István Szakgimnáziuma