Végh József klinikai szakpszichológus, kriminálpszichológus és túsztárgyaló tartott előadást a Teleki Blanka Gimnázium TDK keretein belül. Személyes bűnügyi történeteibe avatta be a hallgatókat, és a saját tapasztalataiból szerzett tanácsokkal látta el őket.
Egy jó tárgyalónak szakmailag nagyon pontosnak kell lennie, hisz a legapróbb tévesztéssel is a szándékának ellenkezőjét érheti el az ember. Gyakori, hogy egy bizonyos szerepet kell felvennem: volt olyan eset ahol nekem egy depressziós beteget kellett eljátszanom, annak érdekében, hogy akivel tárgyalni szerettem volna, közelebb engedjen magához. Fontos azonban, hogy csak olyan szerepbe bújjunk bele, aminek a szakmai ismereteivel tisztában vagyunk.
Munkája során rengeteg személyiségzavarral küszködő emberrel is foglalkozott. Nem szabad mindenkit egy kalap alá venni, hisz mindenki máshogy képezi le a világot.
- A világról alkotott mentális térkép, mindenkinek más, emiatt máshogy tájékozódunk a területen. Amikor sikerült belemászni az adott személy belső világába, akkor sem szabad eltévedni. Mindig pontos, nem félreérthető és nem sértő kérdéseket szabad csak feltenni. Fontos az is, hogy azt érezze megértjük őt, és nem kérdőjelezzük meg a mondandóját. Mint például mentálisan sérült embereknél, akik hallucinációval küszködnek és azt mondják, hogy a zöld óriáshangyák a falon épp készülnek megtámadni őt, akkor nem szabad rávágni, hogy nincs is ott semmi, biztos csak képzelődik. A legjobb válasz ilyenkor, hogy én nem tudom látni azt, amit ön lát. A cselekedeteit sem szabad megkérdőjelezni egy „miért?” kérdőszóval. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy „mi jó célból?”máris másfajta választ kapunk.
Az előadó a testbeszédre is kitért, ami a tudtunk nélkül is rengeteg dolgot elárulhat rólunk.
A testbeszédünkkel nagyon sok mindent elárulunk magunkról, az érzelmeinkről, akár a következő cselekedetünkről. Túszhelyzet alatt különösen fontos, hogy kontroláljuk mozdulatainkat, mert akár a hirtelen mozdulatok is kelthetik szökés gyanúját. Az áldozatnak muszáj az utasításokat teljesíteni. Ajánlott hangosan elismételni azt, amit megparancsoltak neki. Mint például: – Feküdj le a földre! – Igenis, rögtön fekszem le a földre. Egyrészt mert akkor tudni fogja a túszejtő, hogy nem cselekszel másként, másrészt, ha tudatodat a testeddel összeegyezteted, akkor kevésbé lesz zavaros a már eleve rémisztő helyzet.
Elmesélt egy esetet, amikor egy nő nem teljesítette a túszejtő utasítását, mégpedig azt, hogy maradjon egy helyben, és ezért combon lőtték. A munkássága alatt történt leghosszabb ideig tartó emberrablás az három hétig húzódott el.
Szívességet hiába kérünk a túszejtőtől, mert tudja, ha enged, azzal veszíthet a tekintélyéből. Célszerű magunknál hordani szeretteinkről képeket, mert az már mutat egy bizonyos élettörténetet rólunk és akár megkedveléssel is járhat. Az egészséges emberekben – még azokban is, akik ölni készülnek – működik az ölésgátlás, és ha egy kis részét ismeri az áldozatnak, akkor még nehezebb lesz az emberölés – árulta el az előadó.
Van olyan eset is, amikor a túszejtő a saját életének szeretne véget vetni, de az öngyilkossághoz „bátortalan”. A felfogás az az, hogy senki nem halhat meg, még az elkövető sem.
Az előadótól megtudhattuk még azt is, hogy mit kell tenni, ha lövöldés van egy folyosón. A falról visszapattanó golyók miatt, nem célszerű szorosan a fal mellé állni, ahogy azt ilyenkor sokan gondolják. Így a legjobb megoldás az, ha a folyosó közepén leguggolva helyezkedik el az illető.
A hallgatók közül többeket érdekelt, hogy ezt a sok negatív eseményt hogyan tudja feldolgozni, és ha esetleg a személyét sértés éri, akkor azt hogyan tudja kezelni.
Az évek alatt megtanultam külön választani a szakmai énemet attól, aki valójában vagyok, és tudom, ha valamilyen sértés ér a munkám közben az nem a személyemnek szól. Mások érzelmeit kezelni akkor tudja egy ember, ha a sajátjaival is tisztába van. Munka közben félelemre nincs idő, se energia, hisz ezek másra mennek el. Különben is a félelem az meg sohasem a realitástól függ, a legtöbben inkább a jövőtől félnek. Aggódnak, stresszelnek azon, hogy mi lesz és ördögöt festenek a falra – fejtette ki nézetét Végh József klinikai szakpszichológus.
Szöveg: Sándor Tamara – Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium