Amilyen boldogság töltött el a tegnapi magyar érettségi után, na olyan csalódott voltam ma a matematika miatt. A humán tantárgyakban vagyok erősebb, de sose volt vészesen nagy problémám a matekkal. Azonban mégsem tudtam úgy teljesíteni, ahogy az az elképzeléseimben szerepelt.
Fontosnak tartom a matematika alapismereteit elsajátítani, és nem azért mert „alapműveltség”, hanem mert az életben a logikus, kritikus gondolkodást fejleszti. Nyilván, aki ilyen területen tanul tovább, annak sokkal mélyebben el kell merülnie a matematika tudományában.
Na de én nem tartozom az előbb említett kategóriába, és a középszintű érettséginél konkrétan ellenőriznem kellett, hogy biztos nem emelt szintűt adtak-e véletlenül. Az első felével idő előtt kész lettem, így át tudtam futni a rövid feladatokat mégegyszer. A második résznél több feladatnál is elvesztetem az eddigi motiváltságom, és konkrétan rosszul éreztem magam… Az is átfutott rajtam, hogy mi lesz így velem, ha a matek ennyire lehúzza majd a pontszámomat, nem tanulhatok tovább egy olyan területen, aminek (szinte) semmi köze a matematikához. De ezután is beleadtam a tőlem telhetőt, ettem egy szelet csokit, és ez kicsit felvidított.
Ezzel a sajnos negatív tapasztalattal nem voltam egyedül. Az érettségi után ebédelni mentem egy barátnőmmel, és a városban szinte csak azt lehetett hallani a végzősöktől, hogy „az első rész gyanúsan könnyű volt”, „a második fele meg iszonyúan nehéz”.
Szerdán töri!!!!
Szöveg: Sándor Tamara (Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium)
Fotó: dehir.hu