Az idei Pályaválasztási Kiállításon megkérdeztem Besenyei Beatrixet, a pákozdi Nemeskócsag Általános Iskola tanárát hogy az ő tanítványai hogyan választanak iskolát.
A tanárnő szerint van a diákoknak egy része (elenyésző ugyan), akik zsigerből tudják, hogy minek tanulnak, ezáltal azt is, hogy hova mennek. De vannak olyanok is, akik még nem döntötték el. Ezeket a diákokat nem főként az adott középfokú intézményben tanító tanárok vonzzák oda, hanem inkább az ismerősök, akik szintén ott tanulnak és véleményt tudnak alkotni.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy a diákok nagyon szeretik azokat az iskolákat, amelyekben részt lehet venni valamilyen szabadidős foglalkozáson, mivel a tanulás komoly munka, és mindenkinek kell a kikapcsolódás. Besenyei Beatrix itt példaként megemlítette a zenét, a rádiózást, a kirándulásokat és a közösségi életet, ami mélyen meghatároz egy iskolát. Elmondása alapján a nyolcadikos tanulói nagyon nehezen tudnak iskolát választani, mivel a hetedikben elkezdett folyamat – másfél év – nem mindig elég a megfelelő intézmény kiválasztására.
A tanárnő tapasztalata szerint a felvételin nem mindenkinek sikerül jól szerepelni, a diákok ekkor a kiskapukat keresik. A kiskapu szó ebben az esetben a „belső felvételiket” takarja, ami több iskolánál létezik…
Szöveg: Kostjak Ignác
Fotó: Pintér Ádám