Tragédia vagy komédia?

„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”—hangzott el az ikonikus mondat megannyi gyerekszájból a Vörösmarty Színház színpadán. Madách Imre klasszikus alkotásának, Az ember tragédiájának számtalan feldolgozása ismert, szinte minden teátrum repertoárján szerepel.

Ádám és Éva története a bűnbeeséssel indul. Miután Lucifer, a mennyből száműzött angyal biztatására megkóstolják a tudás tiltott gyümölcsét, minden megváltozik az elkövetkezendő időkre nézve. Az Úr parancsára az első emberpár többé már nem élhet a Paradicsomban. 

Lucifer Ádám kísérőjévé válik az eszmék kutatásának hosszú útján. Képes elkalauzolni őt a majdani, elképzelt helyzetekbe is. Az utópisztikus világokban kedvezőtlen jövőképet láthatunk, ahol az ember már teljesen elvesztette emberi, érző mivoltát.
Éva karaktere összetett, többféle szemszögből is érdemes megszemlélni. Bár bűnre csábítja Ádámot, a testi és lelki pusztulástól is megmenti őt.

Mély, filozofikus alkotás Az ember tragédiája, sokféleképpen értelmezhető és saját életünkre vetíthető. Fontos üzeneteket hordoz magában, amik az évek múlásával rajzolódnak ki egyre élesebben. Más-más felfogás szerint lehet tragédia és komédia is egyaránt. Ahogyan az élet is ilyen. Különböző perspektívákból szemlélve egészen eltérő helyzetek alakulhatnak ki, néha elég csak másik nézőpontból tekinteni a dolgok mögé, máris új szituáció kerekedik belőle.

A székesfehérvári bemutatóban a színészi társulat minden tagja részt vesz, s az előadás rendhagyó módon négy rendező munkájának gyümölcse. A tizenöt színben a három főszereplőt alakító művészek folyamatosan váltják egymást, ezzel szintén új megközelítésbe helyezve a hagyományos alkotást.

Nem mindennapi előadásnak lehettem szemtanúja. A régies nyelvezet miatt néhol valóban nehezebb értelmezni, de megéri. Érdemes minden gondolat felett elidőzni kicsit. Örökérvényű tanításokat kaptam tőle, a színdarabok és a színházak iránti szeretetemet új, magasabb szintre emelte. Mindenkinek látnia kellene, nem is csak egyszer. Talán évekkel később teljesen máshogy tekintek majd rá, de ez az előadás örökre az emlékezetemben fog élni.

Szöveg: Kristóf Ágnes – Székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium

[radio_player id="1"]