A Blahalouisiana az Alba Regia Szimfonikus Zenekarra karöltve adott koncertet a Királyi Napok keretein belül vasárnap este. A fehérvári kötődésű szextett és a szimfonikusok közös produkcióját rengetegen hallgatták a Zichy-színpad előtt. A koncert után Schoblocher Barbarával, a zenekar vokalistájával beszélgettünk a fellépésről és az új lemezről.
2012 nyarán a Jacked zenekarból, Schoblocher Barbarával kiegészülve alakult meg a már szinte 3 stúdióalbumot számláló Blahalouisiana. Még csak szinte, hiszen a harmadik albumukat, a Minden rendben-t szeptember másodikán publikálják. Aki viszont ott volt augusztus 18-án, vasárnap a Zichy-színpadnál, már kaphatott is egy kis ízelítőt, hiszen a zenekar az Alba Regia szimfonikusaival közösen már játszott az új lemezről. Barbara, aki egyébként a szeptemberben induló idei Fehérvár Hangja egyik zsűrije, a nagy sikerű koncert után adott interjút a Táska Rádiónak.
-Milyen volt a koncert fellépőként, hogy éreztétek magatokat?
-Nagyon jól éreztük magunkat, egy ilyen szimfonikus zenekarral kiegészülve azért sokkal több koncertrációra van szükség, mint egy olyan koncerten, ami úgymond „be van gyakorolva”. Itt még nem állt be a rutin, szóval még nincs olyan, hogy száz százalékig csak az élvezetnek tudjuk átadni magunkat.
-Szóval akkor elképzelhető a jövőben is, hogy összeálltok valakivel/valakikkel?
-Igen-igen, lesz mindenképpen.
-Ugye ti a pop-beat-rock műfajban mozogtok, gondoltatok-e arra, hogy kipróbáljátok magatokat más műfajban, esetleg csak egy szám erejéig?
-Az új lemezen lesz egy olyan dal, amit a 80-as évek szinti hangzásai inspiráltak, az ilyen szintipopnak minősíthető már, de megmarad ez a Blahalouisianás hangzás. Ki-ki kacsintgatunk másfele, de alapvetően nem szeretnénk váltani.
-Akkor így megmaradtok az eredetiben?
-Mi is változunk, fejlődünk, mármint ha nevezhetjük fejlődésnek ezt a változást (nevet). Szóval ez így egy ilyen folyamat, amin zenekarként megyünk át és kellenek az új impulzusok.
-Nagyon népszerűek vagytok a fiatalabb korosztályban, a legtöbb dalotok nekik szól – vagy igazából csak itt vált a legközismertebbé?
-Alapvetően nem úgy írjuk a dalokat, hogy kifejezetten egy generációnak, csak nyilván közelebb vagyunk a fiatalabb generációhoz, mint az idősebbekhez. A közönségünk viszont nagyon vegyes, a vidéki klubokban inkább fiatalok vannak, míg az ilyen koncerteken nagyon változó.
-Milyen volt nagy fesztiválon fellépni, mint például tavaly a Szigeten?
-Nem játszottunk nagyon nagy színpadon ott, és a Sziget teljesen más tészta, mint egy kisebb koncert, hiszen ők már a külföldiekre építenek. Én nem várom el a közönségünktől, hogy megvegyen egy napijegyet és megnézzen minket, miközben minden másik fesztiválon is ott vagyunk, tehát ez egy teljesen más terep, de tavaly nagyon sokan voltak, és nagyon jó volt.
-Ez akár akkor lehet egy kiugrási lehetőség, hogy a külföldiek is megszerethessék a zenéteket?
-Benne van a pakliban, persze. Tavaly is odajöttek belgák vagy hollandok talán, hogy csak úgy megtaláltak minket és nagyon megszerették a zenénket.
-Már nincs 70 nap sem a nagy lemezbemutatóig, ami ugye október 26-án lesz Budapesten, mit vártok a lemeztől, szerintetek milyen lesz a fogadtatása?
-Ez biztos, hogy egy következő lépcsőfok lesz nekünk, amit megugrunk ezzel a koncerttel, és ez inkább egy belső lelki folyamat, mint egy közönségszám. Megírtuk a lemezt, nagyon sokáig felvettük és egy kézzel fogható dolog lett, de amikor már be lesz mutatva feljön az a kérdés, hogy „Na, most mi lesz?”, szóval ez inkább egy ilyen lépcsőfok, és utána jöhet a következő elérendő szint.
-Mik a tervek a jövőre nézve?
-Lesz egy lemezbemutató turné, meg fog jelenni a Fehérvárról szóló dal a road-movie keretében, amiről majd később sokat hallhattok, de ez egyelőre egy ilyen új projekt, ami sok zenekart fog össze.
Kiderült, hogy a lemezbemutatóval közel sincs vége a Blahalouisiana történetének és érdemes lesz őket a jövőben is követni.
Szöveg: Lendvai Martin
Fotók: Pintér Ádám