A napokban volt Székesfehérváron Varró Dániel legújabb, a Mi lett hova? című könyvének az író-olvasó találkozója a Fejér Megyei Levéltárban. A könyvbemutató után pár kérdéssel sikerült elcsípnem a kötet dedikálása közben:
#Hashtag: Eddig milyen visszajelzések érkeztek a könyvvel kapcsolatban?
Varró Dani: A legutóbbi gyermetegebb témákkal kapcsolatban azért voltak kemény kritikák is, ezért nem számítottam arra, hogy most ennyi dicsérő és jóleső recenziókat kapok.
#: Mennyire vagy szerkeszthető?
V.D.: Ez kiadótól is függ, de az én meglátásom szerint minél idősebb, felnőttebb az ember, annál kevesebb belenyúlás van a műveibe, mert jobban hajlanak arra, hogy te magad hozod meg a döntést.
#: Se Aranynak , se Petőfinek nem adatott meg az a lehetőség, hogy megérjék: milyen érzés érettségi tételnek lenni. Belőled milyen érzéseket vált ki, hogy mint kortárs ’’tananyag’’ benne vagy az irodalomkönyvekben?
V.D.: Egyrészt mélyen megtisztelő, gyakorlatban pedig úgy élem meg, hogy rengetek facebookos üzenetet kapok érettségizőktől, hogy segítsek kidolgozni a rólam szóló tételeket, de ezek mellett vannak árnyaltabb oldalai is… Például egyszer egy diáktól egy fenyegető üzenetet is kaptam, hogy milyen ’’aranyos’’ dolgokat művel velem, ha engem húz ki, de valószínűleg nem engem húzott, mert ezt megúsztam 🙂 . Fogtam már a kezemben rólam szóló tételeket, olyanokat elemeznek ki, amikbe én bele sem gondoltam, nem tudom, le tudnék-e érettségizni saját magamból 🙂 .
#: Szoktál más kortárs íróktól is olvasni?
V.D.: Az egyik örökzöld nálam Keresztesi Józsefnek a Mit eszik a micsoda? című könyve, de emellett Havasi Attilát és Parti Nagy Lajost is nagyon szeretem olvasni.
#: Van már ötleted a következő könyvedhez?
V.D.: Most épp egy gyerekkönyvön dolgozom (mesék, mini eposzok) a gyerekeim ihletésére, ha minden igaz A szomjas troll lesz a címe és tavaszra már várható.
#: Melyik a számodra legkedvesebb könyved?
V.D.: Mindig a legfrissebb. De talán mégiscsak a Túl a Maszat-hegyen a legkedvesebb, mert sok pozitív visszajelzést kaptam gyerekektől vele kapcsolatban.
Mi lett hova?
„Az én koromban már minden rendes költő meg van halva” – fejezte ki magát a már elismert humorú költő – ezzel utalva arra, hogy most már illene a gyerekmeséi és hülyéskedései mellett valami „érett költőre” jellemző műfajokban elszavalni a ’’bús férfi panaszait’’ egy hazafias, tájleíró vagy épp egy létösszegző költeményt. Ennek hatására került megírásra legújabb könyve, a Mi lett hova? című.
Persze elhatározásai ellenére sem tud és nem is akar saját stílusából kibújni, és ugyan a humor mellett helyett kaptak a mélyebb gondolatok is, de inkább ennek a kettőnek az ötvözetéből íródtak meg a versek. Az indulatoskodás vagy a költő szavaival élve a „zsémberes öregemberkedő” hangvétel a legjellemzőbb, de aki olvassa, az inkább mosolyodik el rajta, minthogy a felfokozott lelkiállapottal azonosulna. A találkozón példaként a könyvből kiragadott egy verset, amiben a nyárról ír és hogy mennyire utálja – ugyanannyira, mint a sestina verselést –, így kézenfekvő , hogy a nyarat megéneklő vers sestinában íródott.
Szöveg: Fuják Csilla
Fotó: Fuják Csilla, Internet